free counters Budapest Pestszentimrei Református Egyházközség

Pestszentimre

Csekkszámlaszám: 11705008 - 20107408

Adószám: 19818441 1 43

Lelkipásztor

HAJDÚ BÁLINT KADOSA

Telefonszám

06 30 481 15 63

 

EZ A  HONLAP A BUDAPEST PESTSZENTIMREI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG 2015-IG TERHEDŐ IDŐSZAKÁRÓL TÁJÉKOZTAT, EZEN BELÜL RÉSZLETESEBBEN A 1984 - 2015-IG TERJEDŐ HARMINC ÉVRŐL.

A JELENLEGI HONLAP CÍME:

PESTSZENTIMREI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

A gyülekezet életével kapcsolatos fényképek itt láthatóak! 

Tehát ez a régebbi honlap ezt az időszakot igyekszik dokumentálni úgy, hogy a régebbi dokumentumokat is igyekszik megmutatni. A fényképek által is bemutatott harminc esztendő alatt mindenek előtt komoly építési feladatok hárultak a gyülekezetre és a lelkipásztorra. Minden épület az előző évtizedek feszültségei, békétlenségei miatt romos, használhatatlan volt, s ezeket sürgősen újjá kellett építeni. Mivel a gyülekezet bevétele ebben az időszakban minimálisra csökkent (a pestszentimrei gyülekezet soha nem volt anyagi szempontból nagyon erős, mert egyszerű, szegény munkásemberek voltak a tagjai), mert a gyülekezet lelkileg is teljesen megerőtlenedett és ugyanakkor sehonnan nem várhattunk segítséget, ezért saját erőből, közösségi munkákkal kellett megoldani az építkezéseket. A gyülekezet presbiterei, tagjai vállalták, hogy hosszabb időn át napi 8-12 órában dolgoznak az épületek felújításán. Volt, aki több ezer órát dolgozott minden ellenszolgáltatás nélkül a gyülekezet újjáépítése érdekében. Ez az áldozatos munka 30 évig tartott, de az első 18 esztendő volt az, ami leginkább igénybe vette a gyülekezet teherbírását. Az új lelkipásztor súlyosan mozgássérült feleségével együtt (három kicsiny gyermek és a napi gyülekezeti feladatok ellátása mellett) igyekezett minden munkában tevékenyen részt venni. (Segédmunkásként, szervezőként, anyagbeszerzőként. anyagszállítóként...) Hogyan is nézhették volna tétlenül azt, hogy idős, 60-70-80 éves emberek nap mint nap szorgalmasan dolgoznak a paróchia, vagy a templom épületén? Ez a krisztusi szeretetnek a megcsúfolása lett volna! Ha a gyülekezet tagjai nem vállalták volna ezt a sok áldozatos munkát a lelkipásztorral és feleségével (beosztott lelkész) együtt, akkor ma talán az egyházközség nem is létezne!

Lelkipásztor, mint brigádtag

Természetesen a fizikai munka mellett a gyülekezet lelki építésére is folyamatosan szükség volt. A lelki növekedést, ami csendesen végbement, érzékelteti az is, hogy míg 1984-ben a romos templomban átlagosan 30-40 fő volt együtt az istentiszteleteken, leginkább a 80 feletti korosztályból, addig 2015-ben már vasárnaponként átlagosan 120-140 fő jött el vasárnaponként rendszeresen az istentiszteletre. (A gyülekezetben folyó munkát jól érzékelteti minden évben a Missziói munkaterv)

Az istentiszteleteken egy egy bibliai könyv folyamatos magyarázata hangzott harminc éven keresztül. (pl.Márk evangéliuma, Deutero Ézsaiás könyve, Zakariás könyve, Ámós könyve, I.Kor.13., Az igehirdetések evangélizáló és hitmélyítő jellegűek voltak.

Szolgálatom volt az is, hogy több, mint tíz esztendön át minden éjjel elküldtem és ma is elküldöm emailben gyülekezeti tagoknak, presbitereknek, tantestület tagjainak, határon kívül szolgáló lelkipásztoroknak, szórványban élő gyülekezeti tagoknak és lelkipásztoroknak a Mai Igé-t, (Napi jegyzetek) hogy reggel az Igével indulhassanak a nap feladatainak végzésére.

A nyári időszakokban 3-4 egész hetes, vagy tíz napos tábort szerveztünk a gyermekek, fiatalok, idősek, családok számára. A táborokat igyekeztünk mindig máshova szervezni. Táboroztunk az országhatárokon kívül pl. Németországban /Weimár, Erfurth, Eisenach, Naumburg, Apolda, Lipcse, Drezda), Erdélyben (Nagyvárad, Dragán völgye, Kolozsvár, Zilah, Csikszereda, Békás szoros, Szent Anna tó), de táboroztunk Mikházán is, Kacsóh Sándor erdélyi írónak, Széllyes Sándor, Széllyes Imre, Széllyes Ferenc szinművészek szülőházában, ahonnal ellátogattunk Marosvásárhelyre, Korondra, Szovátára, Parajdra, Székelyudvarhelyre, Barótra, Bálványosra, Tusnádra, Bibarcfalvára, Nagybaconba, Kisbaconba (Benedek Elek szülőházához) Gyergyószentmiklósra.  Kárpátalján (Csongor, Beregszász, Munkács, Ungvár, Huszt, Tisza forrásvidéke, Vereckei hágó), Felvidéken (Borzova, Rozsnyó, Krasznahorka, Bettlér, Poprád, Zdar). Határainkon belül (a teljesség igénye nélkül!): Zalagerszeg, Bajánsenye, Medina, Berekfürdő, Zselickisfalud, Kecskemét, Kecskemét Papp tanya, Velence, Gyenesdiás, Cegléd-fürdő, Köveskál, Bakonyszentkirály, Vizsoly, Balatonfenyves, Balatonakarattya, Balatonkenese, Vámosmikola, Kosd, Verőce, Dunaszentbenedek....

A fiatalok több napos kerékpártúrákat evezőstúrákat szerveztek az utóbbi esztendőkben. Részt vettek a Szeretetszolgálat által meghirdetett diakóniai akciókon, a Csillagpont találkozókon.

1996-ban, amikor az egykori kultúrházunkért megkaptuk a kárpótlást, újra kezdtük az építkezést. Lelkipásztor és családja ideiglenesen (ki tudja hányadszor) egy albérletbe költözött át és a 12 évi munkánkat lerombolva nekikezdtünk a gyülekezeti ház teljes újjáépítésének. A nagyobb munkákat kiadtuk egy hitben élő vállalkozónak, az általunk is elvégezhető munkákat pedig mi vállaltuk el (épületbontás, alapok kiásása, faanyag beszerzése és lekezelése, építőanyagbeszerzés, tetőcserepezés, villanyszerelés, lambériázás...)

 

Pestszentimre

Az átépítéskor a lelkészlakás felkerült a tetőtérbe. A földszint teljesen a gyülekezeté lett. Egy nagy termet alakítottunk ki és mellé a kistermet, valamint vendégszobát rendeztünk be (segédlelkész, vendégigehirdető...) és gyülekezeti konyhát építettünk ki. A nagyteremben évente 4-6 alkalommal tartottunk gyülekezeti napi közös ebédet. Közel 100 főre tudtunk főzni és teríteni. Az ebédet gyülekezeti tagok, vagy maga a nagytiszteletű asszony főzte meg. A konyhafelszerelés (tányérok, evőeszközök, tálak, főzőedények, gáztűzhely, hűtő, ételmelegítők, gázzsámoly...) elegendő volt 100 fő kiszolgálására (több millió forintos beruházás volt). De a gyülekezeti teremben volt többször keresztelő utáni vendégség, fogadás, esküvőknél szeretetvendégség, esetleg temetések után a gyászoló családok vendégül látása. Iskolai rendezvények alkalmával itt volt a gyermekek megvendégelése, énekari próbák, olyan gyermekistentiszteleti alkalmak tartása, amikor 100-120 gyermek vett részt a gyermekistentiszteleten (elsősök eskütétele, adventi gyermeknap), ifjúsági rendezvények lebonyolítása, szilveszteri együttlét stb.

Sajnos kicsinek bizonyult a nagyterem sokszor, de nem lehetett ezt a gondot megoldani az épület adottságai miatt. Az iskolában is tarthattuk volna ezeket az alkalmakat, amikor az iskolát már átvettük, de úgy gondoltuk, hogy az iskola nem alkalmas gyülekezeti rendezvények tartására, az iskola, vagy a kultúrház soha nem helyettesítheti a templomot, nem biztosítja a templom lelki, szellemi kisugárzását, a templomélmény átélését.

A templom átépítését is saját erőből oldottuk meg, kivéve az ácsmunkát és a tetőfedést. A gyülekezet bontotta le a régi pilléreket, építette meg a karzatot, a tornyot és a régi tető bontása is a gyülekezet, a presbitérium tagjainak a vállalása volt. 1998-ben kezdtünk hozzá és 2014-ben fejeztük be a belső bútorzatok festésével. A belső teret Horváth Gyula belsőépítész tervezte, a festett kazettákat dr.Békési Sándor grafikusművész, teológiai tanár és Ament éve grafikusművész, népi bútorfestő készítette el.

 

Az átépített gyülekezeti ház és templom lehetőséget teremtett ahhoz is, hogy neves tudósokat, művészeket is meghívjunk gyülekezetünkbe. Ilyen kedves vendégeink voltak (teljesség igénye nélkül) dr.Pásztor János professzor, dr.Bolyky János professzor, dr. Szűcs Ferenc professzor, dr.Bogárdi Szabó István püspök úr, professzor, dr.Hegedűs Lóránd püspök, Németh Pál orientalista,lelkipásztor, Döbrössy Lajos lelkész, misszionárius,  dr.Szij Rezső művészettörténész professzor, dr.Papp Lajos szívsebész, Makovecz Imre építész, Jókai Anna író, Mács József felvidéki író, Kovács Sándor író, dr. Tőkéczki László történész, Tőkés László EU parlamenti képviselő, ny püspök, dr.Szili Katalin országgyülés elnöke, dr.Lezsák Sándor országgyülés alelnöke, Ughy Attila országgyülési képviselő, polgármester, Balog Zoltán lelkipásztor, miniszter, Németh Zsolt államtitkár, Topolánszky Ákos államtitkár, dr.Pap Gábor művészettörténész, dr.Mester László országgyülési képviselő, polgármester, dr.Bagdy Emőke professzor, dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus, dr. Szarka Miklós lelkipásztor, dr.Katona Tamás történész, Karasszon Dezső orgonaművész, Karasszon Dénes csellőművész, Karasszon Eszter csellóművész, Suszter Ágnes fuvolaművész, Kiss Gy. László Liszt díjas tárogatóművész, Dévai Nagy Kamilla, Liszt Ferenc díjas énekes, előadóművész, Kiss B.Attila operaénekes, Árendás Péter egyetemi adjunktus, népi brácsaművész, Ittzés Gergely fuvolaművész, Szűcs Zsuzsanna fuvolaművész, Fellegi Ádám zongoraművész, Hüvösvölgyi Ildikó színművész, Csáki András gitárművész, Kobzos Kiss Tamás lantművész, Samu Zoltán és zenekara, Üsztürü zenekar, dr.Szabó József János hadtörténész,...

Iskolánkat, a Szenczi Molnár Albert általános iskolát 2003-ban alapítottuk. 365 tanulóval és 40 pedagógussal, ill. technikai dolgozóval indult el az iskola. Művészeti iskolaként szerettük volna működtetni, ahol az egyházzene fontos szerepet kap. Ez nem sikerült. Művészeti képzés ennek ellenére mégis folyik az iskolánkban, hiszen Magyar József festőművész és felesége, az iskola igazgatója Magyarné Teliska Gyöngyi festőművész igen eredményesen tanítja az iskolában a rajzot és az arra vállalkozó tanulókat bevezetik a médiaszerkesztés, filmkészítés tudományába is. Erősíti a művészeti jelleget Plugor Judit festőművész, néptánc tanár is. Segítséget kap az iskola Könczei Árpád zeneszerzőtől is, aki Plugor Judit tanárnö férje.

Iskolánk minden esztendőben megrendezte a templomunkban a Jótékonysági koncertjét. A bevételt az iskola kiadásaira fordítottuk. Neves művészek voltak itt is vendégeink és az iskola tanulói, tanárai is készültek erre az alkalomra kórusművekkel, zeneszámokkal.  A zsúfolásig megtelt templomban elhangzó műveknek nagy sikere volt mindig. A koncertek legfontosabb jelentősége az volt, hogy a gyermekek, a szülők, a gyülekezet csodálatos élményben részesült és az iskola jó hirnevét is erősítette egy egy ilyen alkalom.

Pestszentimre

Hasonlóképpen nagy élmény volt a templomban minden iskolai ünnepély (karácsony, nagypéntek, pünkösd, advent, reformáció). A tanulók magas színvonalú műsorokkal készültek minden alkalomra. Ezek az alkalmak minden gyermeket olyan templomélménnyel ajándékoztak meg, ami reménységünk szerint egész életükben feledhetetlen maradt számukra. Tudatosan nem rendeztünk semmiféle egyházi alkalmat az iskolában, mert ez, látásunk szerint, az egyháztól, a gyülekezettől való elidegenítést szolgálta volna.  A hétkezdő áhítatok is ennek megfelelően folytak! Év végére a tanulók sok bibliai történetet hallgattak végig, kb. száz egyházi éneket sajátítottak el kívülről (énekeskönyvi énekeket, zsoltárokat...) és húsz harminc ifjúsági és gyermekéneket is.

Nagyon fontos volt ebben a harminc évben a diakóniai szolgálat is. 1984-től gyülekezetünkben működött (szerény keretek között) a határontúliak segítése. Szerény anyagi eszközökkel (néhány százezer forinttal), orvoshoz, kórházi ellátáshoz való hozzásegítéssel, használt ruha akciókkal segíthettük az erdélyi és kárpátaljai testvéreinket.

A határontúliak segítése mellett a paróchián rendszeresen találkozhattak a keletnémet testvéreink a nyugaton élő rokonaikkal. Sokszor 20-30 német volt a szállóvendégünk.

1990-től kezdve fogadtuk az Erdélyből érkező menekülteket. Pénzadománnyal, ruhaneművel, albérlet kereséssel, munkaközvetítéssel, háztartási eszközök gyűjtésével, használt bútorokkal tudtunk segíteni. A használt bútorokat gyakran a prebiterek és a lelkipásztor hozta le gurtnival egy belvárosi bérház 3. vagy 5. emeletéről és szállította a rászorulóknak. Jónéhány erdélyi menekült család a lelkészlakásban tudta meghúzni magát néhány hétre (két szobánk volt három gyerekkel), amíg sorsukat rendezni nem tudták. Ha valaki vagonban áthozhatta a bútorait, akkor a lelkipásztor szívesen segített a vagonból történő kipakolásnál és elszállításnál.

A gyülekezetben kezdetektől gyűjtöttük a használt ruhákat, amiből először a gyülekezet tagjai szabadon válogathattak, a környéken lakó szegényekkel együtt, különösen a gyermekruháknak volt nagy keletje, majd segélyszervezetekhez juttattuk el a maradékot. Legtöbbször a cigánymisszió kapta meg a megmaradt használt ruhákat. Kéthavonta egy kisteherautónyit tudtunk átadni nekik.

A rendszerváltástól kezdve megindult a gyülekezetünkben a terményakció. Először Szabolcsból hozattunk minden ősszel egy két kamionnyi almát és közvetítettük a gyülekezet tagjai felé (házhoz szállítottuk), illetve az ő ismerőseik felé. Így segítettük a szabolcsi termelőket és a pestimreieket is.

Az alma után a krumpli akció volt az, ami segítséget jelentett az embereknek. Jó minőségű krumplit tudtuk hozatni Alsónémediből. Több száz mázsányi fogyott el minden esztendőben az őszi hónapokban (házhoz szállítva). A munkánk által sokan közelebb kerültek a gyülekezet közösségéhez. A termelő testvérünk pedig a hibás, kisméretű burgonyát féláron, vagy teljesen ingyen adta át a gyülekezetnek. Hasonlóképpen a káposztaféléket, savanyított káposztát is tudtunk közvetíteni. Szabolcsból hoztunk szilvalekvárt, szűrt almalét kedvező áron.

Alapítványunk segítségével sokszor tudtunk tejfölt, joghurtot, péksüteményt, lisztet, édességeket is osztani azoknak, akiknek szüksége volt rá. Néha több ezer tejföl, joghurt találta meg így a gazdáját. Egy időben pedig a helyi pék látta el a gyülekezetünket mázsányi kenyérrel, péksüteménnyel, kalácsokkal, amit mindenki vihetett ingyen.

Szívesen kerestünk albérletet, munkahelyet, orvost, elrendeztünk hivatalos ügyeket, ha valakinek ilyen gondja volt.

A nagy árvizek idején teherautóval vittünk a kárt szenvedetteknek a ruhát, az élelmiszert, a bútort, a háztartási gépeket Szabolcsba, vagy az ország más területeire.

Pestszentimre

A gyülekezetünkben folyó hitoktatást a rendszerváltástól kezdve mindig igyekeztünk folyamatosan végezni. 1990-től közel 200 hittanosunk volt az öt iskolában és az óvodákban. A Szenczi Iskola megalakulásától kezdődően 3-400 hittanosunk volt folyamatosan.

Gyülekezetünkben minden esztendőben 30-50 keresztelő volt. Ezeket az alkalmakat igyekeztünk ünnepélyessé tenni. A fiatalok énekkel készültek, vagy zenéléssel minden keresztelőre, s az édesanyát minden alkalommal egy szál virággal külön köszöntötte a gyülekezetből valaki. A keresztelők után gyülekezetünk tagjai képeslappal kedveskedtek a gyermeknek, lehetőség szerint a gyermeket, a családot meg is látogatták e nevezetes alkalommal. Senkit nem utasítottunk el, mert számunkra a gyermek megkereszteltetése volt a legfontosabb szempont. Arra gondoltunk, hogy sok hűségesen szolgáló lelkipásztor is elmondhatja, hogy a szülei nem jártak templomba, nem konfirmáltak, talán össze sem voltak házasodva! Mi lett volna, ha nem keresztelik meg őket akkor, amikor a szülők ezt kérték? Nem kívántuk az Isten kegyelmét moderálni! (Egyébként is Jézus nem azzal bízta meg a tanítványait, hogy tegyenek rendet ebben a világban, hanem azzal, hogy hirdessék az evangéliumot, legyenek tanúi Jézusnak és Isten szeretetének gyógyító erőivel szolgáljanak személyválogatás nélkül minden ember felé. Azt mondta övéinek, hogy: Aki nagy akar lenni közöttetek az legyen mindenkinek a szolgájává, ahogyan erre Jézus példát is mutatott! Figyelmezteti a tanítványait: Aki meg akarja tartani az életét, szeretne "valaki"  lenni, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall!) Természetesen, ha a szülők hitben éltek, az nagy öröm volt számunkra, de ez igen ritkán fordult elő, ahogyan ez a református egyházban általánosságban ez természetes is, hiszen országos átlagban a magukat reformátusnak vallók közül 10% (160 000) vallja valamilyen szinten fontosnak a hitet (hiszem az Istent),  3% gyakorolja is,  jár istentiszteletre (48 000), s talán 0,5%-ról  (8-10 000) mondhatjuk el, hogy valóban hitben él, vagyis Jézust Úrnak vallja, befogadta a szívébe. Ennek a 0,5 százaléknak a 90%-a már inkább a temetésére gondol, idősebb annál, hogy kereszteltethessen. Így, ebben a súlyos missziói helyzetben az egyetlen helyes magatartás az, ha a hitben élő emberek, de különösen a lelkipásztorok komolyan veszik Jézus parancsát: Hirdessék az evangéliumot, legyenek tanúi Jézusnak és Isten szeretetének gyógyító erőivel szolgáljatok készséggel és szeretettel, zokszó nélkül minden ember felé. Aki nagy szeretne lenni, az valóban legyen közöttetek a legkisebb, a legutolsó, mindenkinek a szolgája, aki kész a bátran a terheket is a vállára venni, önmagát nem kímélve (örömmel, hálás szívvel és lehetőleg nem lázadozva).

Felnőttek keresztelésénél, konfirmációjánál viszont minden esetben egy év volt az előkészítő időszaka, amiből nem engedtünk soha. Mégis egyre többen jöttek és kérték a keresztség sákramentumát.

Pestszentimre

A mérhetetlenül nehéz, fáradságos fizikai munkák és a lelki építés együtt folyt a gyülekezetünkben harminc éven keresztül. Mindenki felé készséggel, szeretettel, magunkat nem kímélve odafordultunk, mert soha nem embereknek, hanem Krisztusnak szolgáltunk. Természetesen a lelkipásztornak így nem lehetett szabadságra menni, nem volt kijelölt szabadnapja, soha nem volt szabad vasárnapja, mert mindez ennyi munka mellett (bűn) megvalósíthatatlan lett volna. Mindennek a fáradozásnak gyümölcse az, amit a jelenlegi gyülekezet lelkipásztorával együtt élvezhet, s ami megteremti a feltételét annak, ami jelenleg folyhat a gyülekezetünkben. Istennek adunk hálát azért, hogy adott ehhez a munkához erőt. Emberek elismerését, megbecsülését nem várjuk el, bár nagy bátorítást jelenthet az is számunkra! Olykor-olykor voltak, akik kritikusan viszonyultak a gyülekezetben folyó munkákhoz, de a meg nem értést és a szeretetlenséget, a fiataloktól a tiszteletlenséget is igyekszünk elhordozni szeretettel és türelemmel, úgy, ahogyan Jézus erre tanított, tanít bennünket.

Soli Deo Gloria! Egyedül Övé, Istené a dicsőség!

 

 

 

 

 

Pestszentimre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jézus hív Téged! Szeretne segíteni neked, szeretne Téged megeleveníteni!

Konfirmációi vizsgakérdések

Heidelbergi Káté

II.Helvét Hitvallás

dr. Török István, Dogmatika

Gondolatok a keresztelésről

 

AZ EGYHÁZI ÉLETBEN TERJEDŐ KÖNNYŰZENÉRŐL

1.     2.

Kedvenc kertészetem

Gyülekezetünk ebben az esztendőben 100 éves!

ALBERTIRSA - CEGLÉDBERCEL